6 Dec: Marathon SMS #11

Thirty years ago I was doing the Prabhupada marathon at the airport. One afternoon, we devotees were so intoxicated by distributing books that we decided to show that one doesn t have to speak to sell books; that book distribution just depends on our state of consciousness. So we didn t. Just after loading my book bag with (20) maha books I tapped a man on the arm and looked him in the eye. He stopped, expecting me to say something. I didn t. I put a book in his hand, pointed at Prabhupada s picture, to the Sanskrit inside and then point up to the sky indicating the books are meant to elevate you. I remember being absorbed in the desire to give out books and after looking deep into his eyes again I slapped my pocket indicating he should give a donation. He did. He was a young businessman, obviously heavily stressed out and floundering in the world of consumerism. He held the book appreciatively. As he started to go I held his arm. I wanted him to get more mercy. We locked eyes for a minute and in my mind I said, “These books will give your life meaning”, and I stuck another two mahí¤ books in his hand. Now he had three books. Again I tapped my pocket. Again he gave a donation. I opened one of the books and pointed to a part of Prabhupada s purport and had him read it. I watched his face. It was obvious Prabhupada was speaking to him. I tapped his arms and smiled at him and he smiled at me. Although standing in the middle of the busiest airport in the world we were somewhere else, in a different land where there was no stress, no noise; our own world of Krsna consciousness. Then he looked at the other books in my arm and I knew he wanted more. I gave him a few more books. He gave another donation. By now the total was past $40. To impress upon the man what was reality I waved nonchalantly at the bustle about us and pressed my forefinger to his heart, indicating the soul. I looked at him, “You are not this body. You are spirit soul.” He understood. He smiled appreciatively. We then shook hands and as he turned to go it was as if he was leaving a realm of peace for the world of anxiety around. For a minute he hesitated. He didn t want to go. He wanted to remain in that realm of consciousness in which our exchange had taken place. He had been happy. I saw there were tears in his eyes. I touched his hand and tapped the books saying in my mind, “It s all in the books. Don t worry.” He nodded shook my hand and left. Neither he, nor I had spoken a word. Yet we were communicating fully. It was one of many such experiences that afternoon. I was convinced that success in book distribution depends upon our state of consciousness. Making soul-to-soul contact with people is the most effective way to sell books. We need to be in the consciousness that we are not this body, that we are Krsna s spiritual messengers and that we have to want to distribute the mercy. Give! Give! Give! That is our dharma. Give Krsna to others.
____________________________________________________________

Harminc évvel ezelőtt Parbhupada maratonon voltam a repülőtéren. Egyik
délután annyira megrészegültünk a könyvek osztásától, hogy úgy
döntöttünk, beszélnünk sem kell ahhoz, hogy eladjuk a könyveket;
hiszen a könyvosztás csak a tudatállapotunktól függ. Tehát meg sem
szólaltunk. Miután megraktam (20) mahakönyvvel a táskámat,
megveregettem egy férfi vállát, és a szemébe néztem. Ő megállt, és
várta, hogy megszólaljak. De én nem mondtam semmit. Kezébe nyomtam egy
könyvet, rámutattam Prabhupada képére, a szanszkritra benne, és aztán
az égre mutattam, arra utalva, hogy a könyvek arra valók, hogy
felemeljenek. Emlékszem, hogy mennyire vágytam arra, hogy odaadjam a
könyvet, és miután újra mélyen a szemébe néztem, a zsebemre ütöttem
arra utalva, hogy adjon adományt. Adott is. Fiatal üzletember volt,
nyilvánvalóan túlfeszí­tett tempóban élt és bolyongott a fogyasztói
világban. Nagyra becsülve tartotta a könyvet. Amikor elindult,
megfogtam a karját. Azt akartam, hogy még több kegyet kapjon. Egy
pillanatra egymás szemébe néztünk, és gondolatban azt mondtam: “žEzek a
könyvek értelmet fognak adni az életednek”, és még két maha könyvet
nyomtam a kezébe. így már három könyve volt. Újra megütögettem a
zsebem. Ő pedig megint adott adományt. Kinyitottam az egyik könyvet,
és rámutattam Prabhupada magyarázatának egyik részére, és
elolvastattam vele. Figyeltem az arcát. Nyilvánvaló volt, hogy
Prabhupada szól hozzá. Megveregettem a karját, rámosolyogtam, ő pedig
visszamosolygott rám. Bár a világ legforgalmasabb repterének közepén
álltunk, mégis valahol máshol voltunk, egy másik világban, ahol nem
volt feszültség, nem volt zaj; a saját Krisna-tudatos világunkban.
Aztán rápillantott a többi könyvre a kezemben, és tudtam, hogy még
szeretne kapni belőlük. Adtam neki néhányat. Megint adott adományt.
Most már összesen több, mint 40 $-t adott. Hogy megértessem a
férfival, hogy mi a valóság, könnyedén a minket körülvevő tolongásra
mutattam és a szí­vére tettem a mutatóujjam, ezzel a lélekre utalva.
Ránéztem: “žTe nem ez a test vagy. Te lélek vagy.” Megértette.
Méltánylóan mosolygott. Azután kezet fogtunk, és megfordult, hogy
elinduljon a béke birodalmából a környező nyugtalan világba. Egy
pillanatig habozott. Nem akart menni. A tudatnak abban a birodalmában
akart maradni, ahol velünk ez történt. Boldog volt. Láttam, hogy
könnyes volt a szeme. Megérintettem a kezét, és rámutattam a
könyvekre, és gondolatban ezt mondtam: “žMindez benne van a könyvekben.
Ne aggódj!” Bólintott, megrázta a kezem és távozott. Sem ő, sem én nem
szóltunk egy szót sem. Mégis teljes kommunikáció zajlott köztünk. Sok
ilyen élményem volt aznap délután. Meggyőződésem volt, hogy a
könyvosztás sikere a tudatállapotunkon múlik. Az a leghatékonyabb
módja a könyvek eladásának, ha az emberek lelkével vesszük fel a
kapcsolatot. Abban a tudatban kell lennünk, hogy nem ez a test
vagyunk, hogy Krisna lelki üzenethordozói vagyunk, és hogy ki akarjuk
osztani a kegyet. Adj! Adj! Adj! Ez a mi dharmánk. Krisnát adni
másoknak.