Időt találni az íráshoz

Hare Krisna!

A legtöbb tapasztalt bhakta megérti, hogy a lelki élet néha nyomást helyez ránk. Mondhatnánk, hogy az hogy “maraton” gyakran csak egy másik elnevezés arra hogy “élet:” anyák, akik több öt év alatti kisgyermeket nevelnek, szülők akik keményen dolgoznak pusztán hogy a létminimumot fedezzék, mindeközben egyensúlyozni a lelki élet és az anyagi szükségletek között, vagy akár a templomi bhakták maratonja amihez minden kis rejtett erőre, energiára és tartalékra szükség van.

Én most éppen egy ilyen maraton kellős közepében vagyok: két könyvön dolgozom, közben egy yatra életét menedzselem, nemzetközi levelezéseimet intézem – kivédek hívásokat amelyek személyes találkozót sürgetnek, miközben a Prabhupada-maraton zajlik melynek része kb. napi negyven sms-re válaszolni.

Így te is remélhetőleg teljes mértékben megérted hogy micsoda küzdelmet jelent, hogy befejezzem a Bevezetés a Varnásrama-ba című könyvet. Nem arról van szó, hogy a téma vagy a könyv hossza nehézséget jelentene, az érdeklődésem is megvan hozzá, egyszerűen csak a rászánt időt nehéz előteremteni.  Minőségi időt. És amikor van egy kis időm, akkor nem szeretnék fáradtan nekiállni, hiszen ennek a kihívásnak kellőképpen kell megfelelni.

Az írás néha ilyen. Kemény. Azonban egy üdítő felismerésre jutottam, miszerint ennek a könyvnek a megírása igazán tanulságos volt. Az okulás az egyik pozitív velejárója az írásnak, hiszen az írás a legjobb módja hogy tanuljunk. És én rengeteget tanulok.
 
Bhakták kérdeznek a Damodara-lila könyvről is, például hogy mikor lesz kész. Az eredeti tervünk az volt, hogy jövő Kartikra elkészüljön. Van rá esély hogy hamarabb készen legyen? Talán, de én nem tudom mennyivel. Egy május végi időpontban gondolkodni valószínűleg túl korai lenne.

Bhakták továbbá kérdezik, hogy Rádha-kund naplóját kiadjuk-e angolul. Jelenleg a fordítók nagyon elfoglaltak, az én könyveimen kívűl BBT-s megbízatásaik is vannak, így ha valaha a naplókat le is fordítják angolra, az nem mostanában lesz. Ráadásul, közel 30 év fordítói munka után, a napi nyolctól tizennégy óráig terjedő számítógép előtt végzett munka miatt Nalini-kanthának egészségügyi problémái adódtak.

Szóval most hajnali 3:25 van, és folytatnom kéne a Varnasrama könyvet különben lekésem az egyik szerkesztői határidőt. Ennek az az oka, hogy az egyik fejezet kutatásai és referenciái nyomtalanul eltűntek a kibertérben. Ennek következtében, újra ki kell dolgoznom a brahmanák és ksatriyák kötelességeiről szóló referenciákat, ami három napnyi munka.

Azok akik megtapasztaltátok, hogy milyen érzés kutatási anyagot, vagy egyáltalán írott anyagot elveszíteni talán megértitek a helyzetemet. De ilyenek az írással együttjáró buktatók, és ahogy mondják: c’est la vie.

Örök jóakarótok Srila Prabhupáda szolgálatában:

Sivarama Swami