Hangszín váltás…

Ez most egy másfajta hírlevél, ami arról fog szólni, hogy hogy nem akarok írni. Vagyis őszintén szólva inkább arról, hogy egy bizonyos könyvet nem akarok megírni. Nem, ez nem a Sadhana-sara-dipika, amivel lassan két éve lankadatlanul dolgozom. Az rendben van, habár még nem 100 százalékosan van összhangban a szívemmel.

A könyv, amit nem akarok megírni – vagy inkább befejezni, mivel már 100 oldal készen van – a Varnásrama Kódex második része, A varnák. Még sosem történt olyan, hogy ne fejezzek be egy könyvet, habár néhány igazi kűzdelem volt. Amikor boldogan befejeztem a Nava-vraja-mahima első kötetét, ráébredtem, hogy még legalább 5 könyvet kellene írni ahhoz, hogy befejezzem Új Vraja-dháma dicsőítését. Amikor azok is elkészültek, elég vakmerő voltam ahhoz, hogy írjak még kettőt. Akkoriban, és azóta is sokszor készen álltam arra, hogy feladjam: elfáradtam, bosszankodtam, mentálisan kimerültem. Azonban Rādhe-Śyāma hajtottak tovább.

De most úgy érzem, hogy az Urak ösztökéje másik irányba hajt, nem pedig a varnásrama felé. De akkor merre? Nos, szeretném elkezdeni a Vilapa-kusumanjalit egy külön könyvként, nem egyszerűen a Nava-vraja-mahima szemelvényeként. Az a terv, hogy a Nava-vraja-mahima 4. kötetében szereplő 250 oldalt kibővítem körülbelül 400-450 oldalra, és tökéletesítsem a versek angol fordítását. Az a 250 oldal 1 hónap alatt készült el: ilyen vágtát még nem csináltam. Az időkorlátok miatt konzervatívnak kellett lennem a tartalmat illetően, és az újraírások luxusa nem fért bele. Tehát még van további teendő.

És ez az az irány, amerre az elmém és a szívem húz. Hallom az óra ketyegését, ahogy fogy az időm, és amikor sorra veszem a könyveket, amikett szeretnék megírni, tudom, hogy nem tudom teljesíteni az összes kötelezettséget, ami elterel az írástól. A GBC-nek tartozó kötelességem az egyik ilyen volt. De egy másik ilyen a sok és sokféle személyes interakció a bhaktákkal. De ezt majd egy következő hírlevélre hagyom.

A helyzet az, hogy a Kódex második kötetének nem kell tőlem függnie. A magyarországi varnásrama csapattagok már felosztották maguk között a következő négy kötetet (2-6), megértve azt, hogy a Kódex második kötete lesz az utolsó írott hozzájárulásom ehhez a témához. Megírhatja valaki más.

Szóval itt tartok jelenleg. És ez a teher, amit most cipelek. A téma felkerült a következő varnásrama csoport találkozó napirendi pontjai közé. Remélem, hogy valaki a csapatból hajlandó lesz tehermentesíteni engem. És ha nem, hát, tudjátok jól, hogy egy kötelességtudó ember vagyok. Lehet, hogy „meg kell tennem azt, ami szükséges”. Mintha hallottam volna ezt a kifejezést valahol.