Dalaim

Hare Krisna!

Tartozom egy beismeréssel. Jóllehet sannyasiként fegyelmezett az elmém, de íróként bizony csapong. Ez a különbség a szabályok követése, és az inspiráció követése között. Ha még emlékeztek, nemrégiben abbahagytam a Varnasrama Compendium 2. részének írását, hogy a Sadhana-sara-dipiká-ra koncentráljak. Most viszont, a figyelmem egy régebbi projektre, egy énekeskönyvre irányult ismét, csupán hogy végre elmondhassam: „kész!” Ez a könyv még jó pár évig nem kerül kiadásra pedig már több mint egy évtizede dolgozom rajta, mégis szeretnék ebből a készülő munkából is valamit megosztani. Az alábbi dalt választottam.

Jaya Radhe Syama!

Örök jóakarótok Srila Prabhupáda szolgálatában:
Sivarama Swami

—-
Pratiyatu Sadhuna

Ötödik dal
 
Halld most, ó, csodás Śyāma, lótuszlábadhoz intézett könyörgésemet! Tűnődj el rajta, s látni fogod, hogy ha engedsz kérésemnek, pompás dolog kerekedik majd ki belőle, ami Neked és nekem is jó lesz.

Valamikor rég Te és Rādhā elhagytátok a gopīkat, s aztán Te Rādhāt is magára hagytad. Megvolt rá az okod, ám a gopīk nem tudták mire vélni viselkedésed, s amikor visszatértél, faggatni kezdtek.

„Miféle szerető vagy? – kérdezték. – Kereskedőre hasonlítasz? Nagylelkű lennél? Vagy közönyös? Ellentmodásos tetteid láttán mi, akik feltétel nélkül szeretünk Téged, tanácstalanok vagyunk.”

Szavaidtól aztán elolvadt a gopīk szíve. Beszéltél nekik irántuk érzett kivételes szeretetedről, melyet eltitkolsz a kíváncsi szemek elől: talányos tetteid és kétértelmű szavaid csalóka fátyla mögé rejted.

Legőszintébb vallomásod – „Na pāraye ’ham” – még ott visszhangzik Vraja ligeteiben. Óriási hullámokat vet a Yamunān, páratlan illattal áldja meg a virágokat, s könnyeket csal az én szemembe is. (1)

A gopīk szerelme megingathatatlan, Neked azonban oly sok bhaktád érzelmeit kell viszonoznod. Hogyan is tudnád méltóképp megjutalmazni az Előtted meghódoltakat? Sehogyan sem! Épp ezért: na pāraye ’ham.

Nem tudtad teljesíteni ígéreted. A vraja-devīk adósa lettél, s Te, aki mindenkit zavarba ejtesz, magad jöttél zavarba. Csak jóakaratukra számíthattál: „Legyen fizetségetek az, amit dicsőn cselekedtetek!”

Ó, Śyāma! Tudom, még mindig nyomja a lelked, hogy nem tudod viszonozni a gopīk szerelmét. Vannak sebek, amiket az idő sem gyógyít. Nekem van egy ötletem, hogyan könnyíts lelkiismereteden! Hallgass meg!

Tad vaḥ pratiyātu sādhunā. Ezt értelmezhetjük így is: „Egy szent bhakta fizesse meg nektek adósságomat!” (2) Ha bhaktáid közül néhányan a gopīk követői lesznek, a gopīkat szolgálva leróják majd tartozásodat.

Én magam sem szent, sem bhakta nem vagyok. De Téged követlek, s ha Te sādhuvá teszel és szolgálólánnyá változtatsz, akkor örökre annak szentelem magam, hogy törlesszem adósságod a gopīknak.


Eléd tártam hát ajánlatomat. Mi mást mondhatnék? Tollam elhallgat, szívem hevesen dobog, elmém zakatol. Lugasomban ülök, és sírva könyörgök Hozzád: „Mindkettőnknek jó lesz. Kérlek, hallgass rám!”

————————— 
1. A na pāraye’ ham kezdetű verset a Śrīmad-Bhāgavatamban találjuk (10.32.22).
2. A Śrīmad-Bhāgavatam 10.32.22-ben olvasható kifejezésnek ez a magyarázata Sanātana Gosvāmītól származik.