Csak írj!

Jaya Rādhā-Śyāma!

Végre haladok az írással! Māyāpurában lenni igazán felemelő, és a dhāma légköre páratlan. Az előrelépésnek azonban megvoltak a maga kihívásai. Rendkívüli kihívásai.

Leginkább a vlogokra és az azokat követő prédikálásra fordított idő miatt sajnálatos módon az elmúlt év során az írásom annyira lelassult, hogy elterelődött a figyelmem a Sādhana-sāra-dīpikāról. Hogy ez mit jelent?

Azt jelenti, hogy elfelejtettem, hogy mi inspirált arra, hogy megírjam ezt a könyvet. Az inspirációt is elvesztettem az íráshoz, és azt is szem elől vesztettem, hogy miről is írtam. Az inspiráció belső tüze az, ami írásra és kreativitásra ösztönzi az embert. A tartalmi terv vagy vízió pedig az a szisztematikus szerkezet, amely közvetíti a könyv üzenetét. Ha elveszíted ezt a kettőt – az inspirációt és a víziót, – olyan leszel, mint aki szembekötve próbálja megtalálni az útját.

Katasztrofálisnak hangzik? Kétségbeejtő! Ez egy eddig ismeretlen és időigényes hiba volt. Annak érdekében, hogy visszanyerjem az inspirációt a Sādhana-sāra-dīpikā írásához, és világos legyen, hogy mit akarok, újra kell olvasnom mindazt, amit eddig írtam. Szóval amikor azt mondom, hogy haladok az írással, azt akarom mondani, hogy kezdek készen állni az írásra. És amikor azt mondom, hogy „írásra”, úgy értem, hogy  ”újraírásra”.  És az újraírás átok egy írónak. 

Persze Kṛṣṇa keze benne van a dologban. Azáltal, hogy újraolvastam a több mint 150 oldalt, rájöttem, hogy a Sādhana-sāra-dīpikā szerkezete zavaros volt, és az üzenete nem volt világos. Most lehetőségem van arra, hogy jobb könyvet alkossak, és ezáltal jobban kommunikáljak az olvasóimmal. 

Nem könnyű újra lendületbe jönni. Volt már olyan tapasztalatom, hogy újra kellett írnom néhány elveszett fejezetet számítógépes áramkimaradások miatt, vagy olyan, hogy több száz oldalnak búcsút kellett mondanom szerkesztők kérésére. Az azonban, hogy megfeledkezzek arról, hogy miről is írok, egy új tapasztalat számomra. Mindenképpen tanulságos tapasztalat. Arra emlékeztet, hogy a legfontosabb dolog az, hogy a legfontosabb dolgot tartsuk meg a legfontosabb dolognak. És ahogy korábban már említettem, a legfontosabb dolog számomra a könyvek írása, és az írás azt is jelenti, hogy az ember lendületben marad azáltal, hogy minden nap ír. Śrīla Prabhupāda szavaival: „..minden nap, csak írj…”
Kedves olvasók! Kérlek, a támogatásotokkal és áldásaitokkal segítsetek, hogy visszatérjek a megfelelő kerékvágásba és beteljesítsem a hivatásomat.

Örök jóakarótok Kṛṣṇa szolgálatában,
Śivarāma Swami