Biográfia
Śivarāma Swami (született Létai Péter, Budapest 1949. március 30. –) bhakti-yogī, szerzetes, spirituális tanító és a Kṛṣṇa-tudat Nemzetközi Szervezetének (ISKCON) vallási vezetője. Számos gauḍīya–vaiṣṇavizmussal foglalkozó mű szerzője, valamint az ősi védikus szentírások bölcseletein alapuló erkölcsi tanítások nemzetközi szószólója.
Korai évek
Śivarāma Swami Budapesten született egy középosztálybeli zsidó családban, holokausztot túlélt szülők gyermekeként. Édesanyja, Létai Magda az UVATERV-nél, egy út- és vasútépítő cégnél dolgozott, mint osztályvezető. Édesapja Létai Pál textil kémikus volt. Bár védelmező és konzervatív módon nevelték a fiukat, vallási tanításokkal nem ismertették meg őt. 1956 decemberében, éppen miután megkezdte első évét Magyarországon az általános iskolában, a családja kivándorolt Kanadába az elbukott 1956-os forradalom során. Montreálban folytatta általános iskolai tanulmányait, valamint itt ismerkedett meg vallási tanításokkal a Magyar Protestáns egyházon keresztül, ahova vasárnaponként járt. Gyermekként nagyon szeretett olvasni és verseket, történeteket írni. 1966-ban szülei – legfőképpen édesanyja – biztatására jelentkezett és felvételt nyert a montreáli McGill Egyetemre, ahol kohómérnöknek tanult. Konzervatív neveltetéséből adódóan megdöbbentette tanulótársai és tanárai viselkedésmódja, s úgy találta, hiányoznak a valódi értékek és a jellem fejlesztése. Az oktatás pusztán egy jó állás elérését és a világban való élvezetet, boldogulást célozta. E csalódása vezette őt az alternatív gondolkodásmódok iránti nyitottság felé. 1967-ben látta először az ISKCON tagjait, a bhakti tradíció képviselőit táncolni és énekelni egy egyetemi kampuszon és a Montreáli Világkiállításon.
1969-ben megházasodott, és felesége révén érdeklődéssel fordult az alternatív életmód, különösen pedig mindenféle indiai dolog felé. Mindketten vegetáriánusok lettek, ezáltal is elkötelezve magukat az erőszakmentes élet mellett. 1970 nyarát Boulderben, Kolorádóban töltötte, ahol egy kísérleti üzemben dolgozott és mivel vegetáriánus étkezést gyakorolt, – most első ízben – ellátogatott a helyi Hare Kṛṣṇa templomba. A spiritualitás és az ellenkultúra iránti érdeklődése által vezérelve, Montreálba visszafelé útba ejtette Haight-Ashbury-t, azonban a hippik tulajdonságainak, öltözködésének és kultúrájának sztenderdjét nem találta vonzónak. Közben kezdte elveszíteni érdeklődését a tanulás és a karrier iránt és ekkortájt vett részt egy nyilvános programon, amit a fiatal Guru Maharaji tartott, akinek az előadása viszont nem hagyott mély nyomott benne. Azonban a Bhagavad-gītā ősi tanítása, a könyv, amelyet minden indiai miszticizmusról szóló leírás megemlít, felkeltette érdeklődését.
Csatlakozás az ISKCON-hoz
Csalódván a materialisztikus oktatásban, 1971-ben az ötödik tanulmányi éve alatt elhagyta a McGill-t, és Miamiba utazott, hogy távol legyen a családjától. Megszerezte a Bhagavad-gītā, úgy, ahogy van, valamint a Kṛṣṇa-könyv egy-egy példányát, amiket A. C. Bhaktivedanta Swami, az ISKCON alapító ácáryája írt. Magyarázatait olvasva, az ősi bölcsesség relevánssá és alkalmazhatóvá vált számára. Elhatározta, hogy találkozik a szerzővel és elfogadja őt, mint lelki vezetőjét, de ez még néhány évig nem válhatott valóra. 1972-ben, ismét Montreálban, feleségével az ISKCON-központ rendszeres vendégeivé váltak, és követni kezdték a gauḍīya-vaiṣṇavák életmódját és lelki gyakorlatait. A vaiṣṇavák társasága, a lelki gyakorlatok és a könyvek tanulmányozása felébresztették a vágyat benne, hogy továbblépjen, és hívőből aktív taggá váljon. Az egész életét a lelki tudás és az Isten-tudat terjesztésének akarta szentelni, feladva a családi életet, nőtlen szerzetesként élve.
1973 áprilisában, 24 éves korában teljes idős szerzetesként csatlakozott a Montreáli Hare Kṛṣṇa templomhoz. Hosszú haját leborotválta, és életét az A.C. Bhaktivedanta Swami által vezetett bimbózó lelki mozgalomnak kezdte szentelni. Egyszerű életet élt: korán kelt, részt vett a templomi programokon, meditált, tanult és terjesztette A. C. Bhaktivedanta Swami könyveit Montreál utcáin. 1973 júniusában avatást fogadott el A. C. Bhaktivedanta Swamitól, és kapta meg lelki nevét is: Śivarāma Dāsa. Vezetői képességeinek köszönhetően hamarosan a könyvosztók csoportjának irányításáért lett felelős, majd ő lett a montreáli, winnipegi, minneapolisi és chicagói templomok elnöke. A felelősségéhez tartozott a templomok működtetése, az ISKCON-tagok oktatása és irányítása, valamint a Kṛṣṇa-tudat bemutatása az emberek számára. A. C. Bhaktivedanta Swami 1977-ben bekövetkezett halálát követően Śivarāma Dāsa 1979-ben, 29 éves korában, elfogadta a lemondott életrendet, a sannyāsát, és így a neve Śivarāma Swami lett. 1980-ban áthelyezték az Egyesült Királyságba, ahol a Caitanya Főiskola és a worcesteri Hare Kṛṣṇa-közösség elnöke, valamint a nemzetközi könyvterjesztés vezetője lett. 1987-től 25 éven át végzett Angliában szolgálatot.
Śivarāma Swami tagja lett a GBC-nek (Governing Body Commission), az ISKCON vezetői és lelki irányítói testületének, amelyen belül felelőssége kiterjedt Angliára és Írországra. Ugyanebben az évben fogadta el az avató lelki tanítómester kötelességeit is, ezzel további felelősséget vállalva a tanítványok Isten-központú életben való vezetésére.
Tevékenységek Magyarországon
Tekintettel magyar származására és nyelvtudására, a GBC 1987-ben felkérte Śivarāma Swamit, hogy vállalja el az ISKCON misszióját Magyarországon. Ekkortól rendszeresen látogatta Budapestet, ám az elnyomó kommunista környezet miatt titokban, szerzetesi viseletét feladva, festmény importőrnek álcázva utazott civil ruhában és parókában. Látogatásai során az érdeklődőkkel otthonaikban beszélgetett, és fokozatosan egy kis közösséget épített ki a komolyabb gyakorlókból.
Magyarország átmenete a kommunizmusból a demokráciába megnyitotta a vallásszabadság kapuit, és 1989-ben az ISKCON magyar ága hivatalosan is bejegyzett vallási szervezetté vált „Magyarországi Kṛṣṇa-tudatú Hívők Közössége” néven. 1990-ben megnyílt az első Hare Kṛṣṇa Templom Budapesten, és ahogy érkeztek az érdeklődők, tanítványokat kezdett elfogadni. A prédikálás kezdeti szakaszában Śivarāma Swami a gauḍīya-vaiṣṇava hagyomány szent könyveinek magyarra való lefordítását, kiadását és terjesztését hangsúlyozta A. C. Bhaktivedanta Swami angol nyelvű fordításai és magyarázatai alapján. Mindemellett elindította az ISKCON „Ételt az Életért” elnevezésű ételosztó segélyszervezetét Magyarországon, vegetáriánus éttermeket nyitott országszerte és kezdeményezte a Ratha-yātrā szekérfesztiválok bemutatását Budapesten.
1991-95 között Śivarāma Swami országos indiai kulturális fesztivál turnékat szervezett, amivel felkeltette a magyar emberek érdeklődését, és az ISKCON szervezete széles körű ismertségre tett szert. Szinte látnoki erővel, lelki tanítómestere útmutatása nyomán, dolgozni kezdett egy spirituális farm-közösség létrehozásán. Ez a program az Isten-központú élet eszméjén alapult, felölelve az önellátás elvét, a környezettudatosságot, a földművelés jelentőségét és a tehenek védelmét. Tervbe vette a természetes otthonok és az oktatás biztosítását a közösség gyermekei számára. A 250 főt számláló, növekvő közösség Kṛṣṇa-völgyként vált ismertté, jelenleg Közép-Európa legnagyobb és legjobban szervezett öko közössége, amelyet évente több mint harmincezer turista látogat. Az év legnagyobb hétvégi fesztiválja a Krisna-völgyi Búcsú, amely közel tízezer vendéget vonz. Krisna-völgy mottója, amit A. C. Bhaktivedanta Swami alkotott meg az „Egyszerű életmód, és emelkedett gondolkodás.”
Śivarāma Swami tavak, emlékhelyek, pavilonok létrehozásával és más tereprendezési munkálatok kezdeményezésével egyszersmind Krisna-völgy nemzetközi zarándokhellyé alakításának ötletgazdája is. Ezek a helyek emlékeztetik az itt élőket és az idelátogatókat Kṛṣṇa indiai megjelenésének helyszínére, valamint gazdagítják a farm egyedülálló atmoszféráját.
Śivarāma Swami a spirituális oktatás ügyének pártfogója. A vaiṣṇava filozófia szisztematikus bemutatásának érdekében 1998-ban kezdeményezte a Bhaktivedanta Kulturális és Tudományos Intézmény megalapítását, amely 2003-ban Bhaktivedanta Főiskolává vált. A főiskola a Magyarországi Krisna-tudatú Hívők felsőoktatási intézménye, és az első független, akkreditált főiskola az ISKCON-ban, amely államilag elismert felsőfokú végzettséget kínál vaiṣṇava teológusi és jógamester szakon.
Śivarāma Swami számos jogi és politikai vita során tett tanúbizonyságot eltökéltségéről, megvédve a vallás szabadságát és a Kṛṣṇa-tudat mozgalmának jogi státuszát Magyarországon. Vezetése alatt a lakosság egyházaknak felajánlható adó 1%-a alapján a Magyarországi Kṛṣṇa-tudatú Hívők Közössége, az ország negyedik legnépszerűbb egyházává válhatott.
Nemzetközi tevékenységek
2003 júniusában Śivarāma Swami lemondott, mint a GBC képviselője Angliában és Írországban, és teljes mértékben a magyar közösség fejlesztésére irányította figyelmét. 2005-ben társ-GBC lett Romániában, 2007-ben pedig GBC titkár Törökországban. Habár 2020-ban a vezetői szerepből visszavonult, jelenleg is gyakran utazik ezekbe az országokba, hogy az ottani politikai és vallási előírásokkal összhangban terjessze az ISKCON tevékenységeit. Napjainkban Śivarāma Swami India és a Nyugat között ingázik rendszeresen, hogy ezreket inspiráljon lelki gyakorlataik végzésében, és hogy terjessze a bhakti-yoga tanításait. Utazásai során rendszeresen találkozik akadémikusokkal, hivatalos személyekkel, politikai vezetőkkel, hogy India ősi lelki bölcsességének fényében társadalmi, környezetvédelmi és gazdasági problémákról beszélgessen velük. Emellett aktív részese vallásközi párbeszédeknek, és az Európai Vallási Vezetők Tanácsának tagja.
Kitüntetések
2009 október 20-án Śivarāma Swami Budapesten az Iparművészeti Múzeum épületében, a Magyar Köztársasági Arany Érdemkeresztet vehette át, amely a második legmagasabb állami kitüntetés. Az elismerő kitüntetést Manherz Károly tudományos és felsőoktatási szakállamtitkár adta át, az egyház “karitatív, humanitárius és értékteremtő munkájáért, valamint univerzális emberi értékeket gazdagító tevékenységei elismeréseként.”
Írói munkásság
Śivarāma Swami a vaiṣṇava szentírásokban való mély tudásáról is ismert, amelyet leckéi, szemináriumai és éves utazásai során emberek ezreinek nyújtott személyes útmutatása is tükröz.
Az írás iránti gyermekkori affinitása fellelhető abban a vágyában, hogy a vaiṣṇava teológiát és kultúrát ne csak szóban, hanem maradandóbb formában is bemutassa. Első műve, a Bhaktivedanta magyarázatok 1998-ban jelent meg, és lelki tanítómestere Bhagavad-gītā kommentárjait megkérdőjelező akadémikusok kritikáira íródott válaszként. Ugyanebben az évben kezdte el írni a Kṛṣṇa Vṛndāvanában sorozatot, mely a Śrīmad-Bhāgavatam 10. énekén alapul. Ennek a sorozatnak ez idáig hét kötete jelent meg. Összesen huszonhét művet írt a Kṛṣṇa-tudat filozófiájáról és teológiájáról, amelyek közül a legterjedelmesebb a Nava-vraja-mahimā, a kilenc-kötetes értekezés Kṛṣṇa kiterjedt szent földjéről Vrajáról, a kedvtelések, a zarándoklat és a filozófia vaiṣṇava perspektíváin keresztül. Műveit magyar, orosz és spanyol nyelvekre fordították le.
Magánélet
Śivarāma Swami utazó szerzetesként él, magántulajdon és állandó otthon nélkül. Szigorúan vegetáriánus, tejterméket csak védett és szeretettel gondozott tehenektől fogad el. Szívesen tölti idejét Kṛṣṇa-völgy természetes környezetében, valamint Māyāpurban, az ISKCON lelki fővárosában, Nyugat-Bengálban. Minden nap végez mantra-meditációt, imádatot, kīrtanát, tanulmányozza a szentírásokat és ír.
Magyar nyelvű könyvek bibliográfiája
Śivarāma Swami. A Bhaktivedanta-magyarázatok. A Bhagavad-gītā tökéletes értelmezése. Budapest: Bhaktivedanta Kulturális és Tudományos Intézet, 1999. ISBN 963-03-8474-4
Śivarāma Swami. Veṇu-gītā. A fuvola dala. Kṛṣṇa Vṛndāvanában sorozat 1. kötet Budapest: Bhaktivedanta Intézet, 1998. ISBN 963-03-6291-0
Śivarāma Swami. A Śikṣā-guru. Egy hagyomány éeltre keltése az ISKCON-ban. Budapest: Bhaktivedanta Intézet, 2000. ISBN 963-8634-4-5
Śivarāma Swami. Na Pāraye ‘Ham. Nem tudom visszafizetni nektek. Kṛṣṇa Vṛndāvanában sorozat 2. kötet. Budapest: Lāl Kiadó, 2000. ISBN 963-86034-6-1
Śivarāma Swami. Śikṣā az ISKCON-on kívül? Budapest: Lāl Kiadó, 2001. ISBN 963-00-7629-2
Śivarāma Swami. Kṛṣṇa-saṅgati. Találkozások Kṛṣṇával. Kṛṣṇa Vṛndāvanában sorozat 3. kötet. Budapest: Lāl Kiadó, 2004. ISBN 963-214-946-7
Śivarāma Swami. Śuddha-bhakti-cintāmaṇi. A tiszta odaadó szolgálat csodatévő drágaköve. Kṛṣṇa Vṛndāvanában sorozat Bevezetés. Budapest: Lāl Kiadó, 2007. ISBN 978-963-87516-1-4
Śivarāma Swami. Nava-vraja-mahimā. 9 kötet. Budapest: Lāl Kiadó, 2014-2020.
Śivarāma Swami. Sādhavo Hṛdayaṁ Mahyam. A szívem a szenteké. Budapest: Lāl Kiadó, 2015. ISBN 978-615-80197-8-1
Śivarāma Swami. Mindennapi imáim. Budapest: Lāl Kiadó, 2014. ISBN 978-963-89866-6-5
Śivarāma Swami. Varṇāśrama-kódex. Első kötet. A varṇák. Budapest: Lāl Kiadó, 2016. ISBN 978-615-80331-2-1
Śivarāma Swami. Śrī Dāmodara Jananī. Az Úr Dāmodara édesanyja. Kṛṣṇa Vṛndāvanában sorozat 4. kötet. Budapest: Lāl Kiadó, 2017. ISBN 978-615-80554-2-0
Śivarāma Swami. A spontán odaadó szolgálat ébredése. Budapest: Lāl Kiadó, 2019. ISBN 978-615-81125-3-6
Śivarāma Swami. Még több szent név. Budapest: Lāl Kiadó, 2020. ISBN 978-615-81125-6-7
Śivarāma Swami. A Swami Szemével – Élet egy kizökkent világban. Budapest: M.K.T.H.K., 2020. ISBN 978-615-8173-70-4
Śivarāma Swami. A Swami Szemével – Útmutatás zűrzavaros időkben. Budapest: SRS Bhakti, 2022. ISBN 978-615- 0152-57-8
Śivarāma Swami. Gauḍīya-stotra-ratna. A gauḍīya vaiṣṇava imák ékkövei. Budapest: Lāl Kiadó, 2022. ISBN 978-615-6379-04-7
Śivarāma Swami. Saṅkalpa-kaumudī. Az eltökéltség útját megvilágító holdsugár. Budapest: Lāl Kiadó, 2023. ISBN 978-615-6379-23-8