Az irás legyen az elsődleges

Jaya Rādhā-Śyāma!

Nemrégiben egy levél váltásunk volt Indradyumna Mahārājával. Azt írta, hogy „Örökké hálás vagyok Śrīla Prabhupādának…és az olyan istentestvérek társaságáért, amilyen Te is vagy. Az írásoddal kapcsolatban azt mondanám, ha lehet, hogy ez a legfontosabb az összes általad végzett sevā közül. Ezt hagyjuk itt magunk után. Itt marad és vezeti a követőinket, és mindenki mást, miután eltávoztunk. És az íráshoz magányra és fókuszra van szükség. »Ami nincs jól megírva, az nincs jól olvasva.« Remélem, be tudod az idődet osztani ennek szellemében. A Nava-vraja-mahimā a magnum opusod (és még mindig ki kellene dolgozni egy tömeges eladási tervet), viszont nem a »hattyúdalod.« Kérlek, valamilyen módon tedd az írást az elsődleges tevékenységeddé. Alázatosan állíthatom, hogy a Nava-vraja-mahimā az állandó társam, az életem és a lelkem. Köszönök mindent, amit teszel…köszönöm azt, aki vagy. Mindig a tiéd, Indradyumna Swami.”

Ezt válaszoltam: „A leveled felnyitotta a szemem, és elgondolkodtatott. Igen, nem szabadna feláldoznom az írásra szánt időmet. Jelenleg három könyvem van folyamatban, de közben még mindig GBC is vagyok, guru is, prédikálok új embereknek, és öregszem. Valószínűleg ez utóbbi az, ami a leginkább igénybe vesz. De megszívlelem, amit írtál, és nagyon köszönöm! Az istentestvérek között Te vagy az, aki a leginkább bíztat, hogy írjak. Szükségem van erre a bátorításra, ez az, ami erőt ad, hogy folytassam. Köszönöm. Igyekszem megtenni a megfelelő lépéseket, hogy gyakorlatba ültessem a tanácsodat.”

Indradyumna Mahārāja levele előtérbe helyezte szolgálati prioritásomat, ami az írás. A más szolgálatokba fektetett erőfeszítéseim eredménye idővel elveszhet. Ez a szomorú valóság. De a könyvek és az üzenetük tartós. Śrīla Prabhupāda mozgalma nagyon átalakult az eltávozását követő 40 évben. A könyvei azonban változatlanok, és mint 50 évvel ezelőtt, ma is megváltoztatják az életét mindenkinek, aki kapcsolatba kerül velük. Nekem is úgy kell szerveznem az életem hátralevő részét, hogy új embereket érjek el, illetve hogy írjak. Ennek a két tevékenységnek a hívását érzem. Fájdalmas lesz elengedni a többi szolgálatot, de c’est la vie. Tudom, hogy mennyire termékeny tudok lenni, amikor elegendő idő áll a rendelkezésemre az íráshoz.

Emlékszem, amikor a Nava-vraja-mahimā 4. kötetét írtam, először a Vilāpa-kusumāñjali verseit tettem egy függelékbe. Utána viszont azt gondoltam, hogy „sokkal jobb lenne, ha ehhez a szöveghez lenne egy magyarázat.” Viszont aggódtam, hogy ezzel elterelődne a figyelmem a fő művemről, a NVM-ról. Ezért egy időre félretettem a gondolatot, de csak nem hagyott nyugodni. Aztán egy este megfogadtam magamnak: „Adok egy hónapot arra, hogy megírjam a Vilāpát,  és utána visszatérek a NVM-hoz.” És kevesebb mint egy hónap alatt megírtam a magyarázatot a Vilāpához, 250 oldalt. Úgy érzem, sok könyv van még, amit tudnék írni, ha lenne rá időm. Nekem kell időt szakítani rá, és inspirációul észben tartom Indradyumna Mahārāja szavait: „Remélem, hogy megtalálod az ehhez szükséges időt,” és hogy „Kérlek, valamilyen módon tedd az írást az elsődleges tevékenységeddé.”

Örök jóakarótok Śrīla Prabhupāda szolgálatában:
Śivarāma Swami