Írói jóga

Küzdök!

Átdolgoztam, amit mostanáig a Sādhana-sāra-dīpikāban írtam és áttörést értem el. Szilárdnak érzem és tiszta a jövőkép. Úgy tűnik, a GBC-től való visszavonulásom és az, hogy Rādhā-Kṛṣṇa átvette a kormányrudat, levesz rólam terhet és több időt hagy az írásra.

A Sādhana-sāra-dīpikāval azonban nem könnyű haladni. Erősen emlékeztet a Śuddha-bhakti-cintāmaṇi megírására. Az is küzdelem volt. Az a különbség, hogy akkor az elmém jobban összhangban volt a témával és rövidebb idő alatt írtam meg, Govardhana két egymást követő látogatása során. A Sādhana-sāra-dīpikā írása közben az elmém elkalandozik. A Vilāpa-kusumāñjali és más rövidebb készülő szövegek elvonják a figyelmemet, különösen amikor látom a Vilāpához készülő festményeket megvalósulni. Van egy állandó, belülről fakadó sürgető érzésem, hogy dolgozzak a Vilāpa írásán, és úgy hiszem, értékes hozzájárulás lenne az ISKCON és a bhakták számára, bármilyen szintű odaadó életet is éljenek.

Továbbá szeretném más ācāryák kisebb műveit is minőségi angolra fordítani, mint ahogy a kis kék Vilāpa könyvvel tettem. Igen, sokszor rendkívüli írói kihívásokkal találom szemben magam, amikor rövidre tervezett könyvek végül hosszúak lesznek. De ilyen vagyok. Úgy kezdődött a Nava-vraja-mahimā is, hogy „körülbelül 100 oldalas lesz” és 9 részesre sikerült! Néha azonban az eredeti tervből leágazásként készült rövid könyvek valóban rövidek maradnak, mint a Sādhavo és a  Spontán odaadás.

Mindezekkel együtt úgy hiszem, hogy amikor a Sādhana-sāra-dīpikā elkészül, ugyanolyan népszerű lesz a bhakták között, mint a Śuddha-bhakti-cintāmaṇi, és segíteni fogja a komoly lelki gyakorlók előrelépését a végcél, a prema elérésében. A Suddha-bhakti-cintamani írásakor még nem rendelkeztem azzal az előnnyel, ami a Sādhana-sāra-dīpikā írásakor már megvan: hogy sok éves tapasztalatom van arról, hogyan tudom folytatni az írást annak ellenére, hogy sok minden eltereli a figyelmem, sok a bizonytalanság és a stressz. Ez a tapasztalat önbizalmat ad ahhoz, hogy kitartsak, és hogy fókuszált maradjak jóban-rosszban. És ezzel egyfajta felhatalmazás száll alá és a fáradozással várakozáson felüli eredményeket kapok. Az átdolgozás során többször lenyűgözött az, hogy milyen jó a Sādhana-sāra-dīpikā tartalma. És amikor néhány nappal ezelőtt olvastam az újonnan érkezett magyar nyelvű Nava-vraja-mahimā 7. kötetét – főleg a Gāyatrī-mantra leírását – lenyűgözött, hogy mennyire tiszta és mély üzenet jön át.

Összegzésként: fókuszálj és tarts ki. Ez az írók jógája. Mint minden jógairányzat, az írás jógája is megköveteli a tárgyon való állandó meditációt és állhatatosságot, ameddig az ember el nem éri a célját. Azt, hogy visszahúzzuk az elmét oda, ahova tartozik. És mint minden más jógában, itt is a kegy, Kṛṣṇa kegye, Rādhā-Śyāma kegye az, ami a végső eredményt elhozza.

És az egyik leggyönyörűbb dolog egy könyv befejezésében az, hogy amikor az eredmény a kezembe kerül és visszaemlékszem a fájdalmas folyamatra, ami elvezetett hozzá, már nem érzem a fájdalmat: épp úgy, ahogy a szülés fájdalmait átélt nők is elfelejtik, vagy legalább másodlagossá válik számukra a gyötrelem, amikor a gyermeküket a kezükbe adják.